Az erdők és a tőzeg természetes elnyelői kulcsfontosságúak voltak Finnország célkitűzésében, hogy 2035-re szén-dioxid-semlegessé váljon. Mostanra azonban a földek több üvegházhatású gázt bocsátanak ki, mint amennyit tárolnak.
Egy 5,6 millió lakosú országban, amelynek közel 70 százalékát erdők és tőzeglápok borítják, sokan azt feltételezték, hogy a terv nem jelent majd problémát. Az ország erdei és tőzeglápjai évtizedeken át megbízhatóan több szenet vontak ki a légkörből, mint amennyit kibocsátottak. Körülbelül 2010-től kezdve viszont a földek által elnyelt szén-dioxid mennyisége csökkenni kezdett, először csak lassan, majd olyan gyors ütemben, hogy 2018-ra eltűnt a finnországi talajnyelő. (Ezt a kifejezést a tudósok olyan dolgok leírására használják, amelyek több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak.)
Az erdőterületeken 2009 és 2022 között mintegy 90 százalékkal csökkent az erdőnyelő, a csökkenés fennmaradó részét pedig a talajból és a tőzegből származó kibocsátás növekedése okozta. 2021-22-ben Finnország földterületi ágazata nettó hozzájárulást jelentett a globális fűtéshez.
Az erdők szénelnyelő csökkenésének hatása drámai: annak ellenére, hogy minden más ágazatban 43 százalékkal csökkent a szén-dioxid kibocsátás, a nettó kibocsátás mégis az 1990-es évek eleji szinten van. Mintha 30 éve semmit nem tett volna az ország a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében.
Az összeomlásnak óriási következményei vannak, nemcsak Finnországra, nemzetközi szinten is. Legalább 118 ország támaszkodik a természetes szén-dioxid-elnyelőkre az klímacélok teljesítése érdekében.
„Nem érhetjük el a karbonsemlegességet, ha a földterület a kibocsátás forrása. Elnyelőknek kell lenniük, mert más ágazatokban nem lehet minden kibocsátást nullára csökkenteni” – mondja Juha Mikola, a hivatalos kormányzati számadatok előállításáért felelős Finn Természeti Erőforrás Intézet (Luke) kutatója. „Amikor ezeket a célokat kitűztük, azt gondoltuk, hogy a földből történő szén elnyelés 20-25 millió tonna körül lesz, és így elérhetjük a célt. A helyzet azonban megváltozott. Ennek fő oka, hogy az erdőterületek közel 80%-kal csökkennek”.
A kutatók szerint e változások mögött meghúzódó okok bonyolultak és nem teljesen tisztázottak. A tőzeglápok energetikai célú elégetése – amely környezetszennyezőbb, mint a szén – továbbra is gyakori. Az erdők – köztük az utolsó jégkorszak óta kialakult ritka őserdei ökoszisztémák – kereskedelmi célú fakitermelése irgalmatlan ütemben nőtt, ez teszi ki a finn földterületekből származó kibocsátások többségét.
Vannak azonban arra utaló jelek is, hogy a klímaváltozás maga vált a csökkenés egyik hajtóerejévé. Lappföldön, a bolygó leggyorsabban melegedő részén tapasztalható hőmérséklet-emelkedés felmelegíti Finnország talaját, növelve a tőzeglápok lebomlási sebességét és az üvegházhatású gázok levegőbe jutását. A haldokló fák száma is megnőtt az elmúlt években, mivel az erdőket a szárazság és a magas hőmérséklet megterhelte. Délkelet-Finnországban a haldokló fák száma 2017 és 2023 között, mindössze hat év alatt 788 százalékkal nőtt, a lábon álló holtfa mennyisége pedig mintegy 900 százalékkal emelkedett.
Finnország nincs egyedül a csökkenő vagy eltűnő földnyelőkkel kapcsolatos tapasztalataival. Franciaország, Németország, Csehország, Svédország és Észtország is azon országok közé tartozik, ahol jelentős csökkenést tapasztaltak a földelnyelőkben.
Az erdészet által gyakorolt nyomás mellett a szárazság, az éghajlattal összefüggő kéregbogár-járványok, az erdőtüzek és a szélsőséges hőség okozta fapusztulás is jelentősen pusztítja az európai erdőket. A legfrissebb kutatások szerint az EU-ban 2010 és 2022 között mintegy harmadával csökkent a földterületek által évente elnyelt szén-dioxid mennyisége, ami veszélyezteti a kontinens klímacéljait.
Johan Rockström, a Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet munkatársa szerint valószínűleg a nem fenntartható erdőgazdálkodás, valamint az aszályok és szélsőséges időjárási körülmények miatti kipusztulás kombinációja áll mindezek hátterében, mely tendenciák Finnországon kívül Kanadában és Svédországban is láthatók. Éppen ezek az országok a klímacéljaikban központi szerepet szántak a természetes szén-dioxid elnyelőknek, így most a klímacéljaik teljesítése megkérdőjeleződhet.
Az erdők tehát kritikusak az ország számára, hogy klímacéljaikat elérjék. Mégis, a fakitermelés folyamatos, ráadásul nem csak a faültetvényeket vágják, hanem az értékes öreg és természetes erdőket. A finn erdők egy töredéke vélhetően érintetlen, gyakran a tőzeglápokon vagy azok környékén található, de a kormányzat nem nyújt hivatalos védelmet. Rendszeresen új területeket vágnak ki cellulóz és fűrészáru számára.
A kutatók szerint az erdők kiirtásának lassítása, az érintetlen ökoszisztémák jobb védelme és a jobb erdőgazdálkodás segíthetne helyreállítani Finnország földsüllyedését. A költségek azonban az erdészeti ipar ellenállásához vezettek.
A finn pénzügyminisztérium becslései szerint az egyharmaddal kevesebb fakitermelés 2,1%-kal csökkentené a GDP-t, ami évente 1,7-5,8 milliárd euróba kerülne. A finn természetvédelmi testület szerint az erdővédelem fokozása is több százmillió euróba kerülne az országnak. Az állam az erdők 35 százalékát birtokolja, míg a többi magántulajdonosok, vállalatok, önkormányzatok és különböző szervezetek tulajdonában van.
Finnország vezető faipari vállalatai szerint az ország erdei még mindig több szenet kötnek meg, mint amennyit kibocsátanak, ugyanakkor elismerik, hogy ez a mennyiség az elmúlt években drámaian csökkent. Szerintük a fosszilis tüzelőanyagok jelentik a legnagyobb veszélyt az éghajlatra, nem pedig az erdőgazdálkodás. A tavaly megválasztott jobboldali kormány pedig nem fektet hangsúlyt a klímacélok teljesítésére.
A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a globális hőmérséklet emelkedése valószínűleg tovább rontja Finnország talajveszélyét. Egyes tudományos forgatókönyvek szerint a klímaváltozás erősödésével a lucfenyő eltűnik Finnországban, legalábbis Dél-Finnországban. Pedig erre a fára épül az ország erdészeti rendszere, a klímacéljai, sőt, egész Európa klímaterve.