A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy a világ a foszfor túlzott használata miatt katasztrófa, vagy ahogy ők hívják, „foszfogeddon” előtt állhat. Az elem helytelen használata halálos műtrágyahiányt eredményezhet, és megzavarhatja a globális élelmiszertermelést – állítják. A szántóföldekről kimosott foszfáttartalmú műtrágyák a folyókba, tavakba és tengerekbe jutó szennyvízzel együtt széles körű algavirágzást okoznak, és halott vízi zónákat hoznak létre, amelyek veszélyeztetik a halállományokat. Ezen túlmenően az elem túlzott használata növeli a metánkibocsátást az egész bolygón, ami tovább fokozza a globális felmelegedést és a szén-dioxid-kibocsátás okozta éghajlati válságot – foglalja össze a problémát Phil Haygarth professzor a Lancaster Egyetem tudósa.
A foszfor nélkülözhetetlen az élethez, a csontok, a fogak és a DNS nagyrészt az ebből származó kalcium-foszfát ásványi anyagból épülnek fel. Globális jelentősége abban rejlik, hogy a növénytermesztést segíti: évente mintegy 50 millió tonna foszfátműtrágyát adnak el világszerte, ami döntő szerepet játszik a bolygó 8 milliárd lakosának élelmezésében. Jelentős foszforlelőhelyek azonban csak néhány országban találhatók, és a hagyományos kőzetfoszfát-készletek a műtrágyagyártáshoz történő kitermeléssel lassan kimerültek.
A készletek iránti növekvő igény miatt félő, hogy a világ néhány éven belül eléri a „foszforcsúcsot”. A készletek ezután csökkenni fognak, és sok nemzetnek kell majd azért küzdeni, hogy elegendő mennyiséget tudjon beszerezni a lakosság mezőgazdaságon alapuló élelmezéséhez. Ez pedig sok elemzőt aggaszt, akik attól tartanak, hogy hamarosan néhány kartell kezébe kerülhet a világ készleteinek nagy része, ami a nyugati országokat nagyon kiszolgáltatottá teszi az árnövekedésnek.
Brit tudósok szerint pazarlóan bánunk a foszfátokkal, amelyeket a mezőgazdaságban felhasználunk. A túlzott mennyiséget a szántóföldekre juttatva, később azt a folyókba, tavakba és tengerekbe mossuk, és jelentős vízszennyezést idézünk elő, ami – például – káros algavirágzást okoz. Ez a helyzet előidézhet olyan környezeti problémákat, amelyek aktívan hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, például a légkörbe jutó metán kibocsátásának növekedésével. Az algavirágzás növekedése azt jelenti, hogy több metán kerül a légkörbe, és az bizonyított, hogy a metán 80-szor erősebben hat a légkör felmelegedésére, mint a szén-dioxid.
Válaszul a tudósok olyan intézkedéseket javasoltak, amelyek szükségesek a közelgő válság elhárításához, például a foszfor újrahasznosítási módjainak javítását és az alacsony foszforlábnyomú, egészséges étrendre való globális átállás biztosítását.
Kiemelt kép: Algavirágzás az iowai Binder tavon – Fotó: Dr. Jennifer L. Graham | U.S. Geological Survey
