A Shell olajvállalt, ahogy az ExxonMobil is évtizedekkel ezelőtt adatokat gyűjtött a várható klímaváltozásról és már akkor tisztában lehettek a fosszilis tüzelőanyagok környezetre gyakorolt súlyos hatásaival. Az éghajlatváltozás hatásairól a Shell által szerzett korai ismereteket részletező dokumentumgyűjtemény közelmúltbeli közzététele vitákat indított el a nagy olajtársaságok elszámoltathatóságáról a már tapasztalható globális éghajlati vészhelyzettel kapcsolatos felelősség kérdésben. A feljegyzésekből kiderül, hogy a Shell már az 1960-as évek óta gyűjtött információkat a fosszilis tüzelőanyagok lehetséges környezeti hatásairól, sokkal korábban, mint korábban gondolták. Ez az új információ rávilágít annak fontosságára, hogy a vállalatokat – a helyzet súlyosságával kapcsolatos évtizedes tudásuk és ismereteik okán – felelősségre vonják az éghajlati válságban játszott szerepükért, valamint arra, hogy sürgős cselekvésre van szükség a jelenlegi környezeti válság kezelése érdekében.

A dokumentumok gyűjteményét, a Dirty Pearls: Exposing Exposing Shell’s hidden legacy of climate change accountability, 1970-1990, címmel Vatan Hüzeir kutató állította össze. Hüzeir több mint 200 könyvet, dokumentumot, levelezést, és egyéb anyagot gyűjtött össze volt Shell-alkalmazottaktól, magán- és közlevéltáraktól, valamint a vállalathoz közel álló személyektől. A projekt célja, hogy rávilágítson a Shell éghajlatváltozással kapcsolatos korai ismereteire és a Shell felelősségére a globális éghajlati vészhelyzethez való hozzájárulásban.

A dokumentumokból kiderül, hogy a Shell már az 1970-es években tudta, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetése riasztó hatással lehet az éghajlatváltozásra. Sőt, a vállalat nemcsak, hogy folyamatosan tájékozódott a klímatudományról, hanem finanszírozta is a témával kapcsolatos kutatásokat. E korai ismeretek ellenére a Shell továbbra is a nem fenntartható profitmodellre összpontosított, és 1974-ben elindította a Shell Coal International vállalatot, ahelyett, hogy a tisztább energiaforrások felé fordult volna. Továbbá a vállalat nem hozott nyilvánosságra semmit és nem figyelmeztetett a veszélyre termékeinek környezetre gyakorolt hatásaival kapcsolatban.

Az újonnan nyilvánosságra hozott feljegyzésekből az is kiderül, hogy 1975-ben egy tanulmány, amelyben a Shell is részt vett, arra figyelmeztetett, hogy a légkör megnövekedett CO2-tartalma az „úgynevezett üvegházhatáshoz” vezethet, amely jelentős éghajlati változásokat idézhet elő. Három évvel később egy másik jelentés arra figyelmeztetett, hogy a fosszilis tüzelőanyagok folyamatos elégetése a légkör CO2-koncentrációjának sokszoros növekedését eredményezi. Ezek a megállapítások azért jelentősek, mert azt mutatják, hogy a Shell már jóval azelőtt tisztában volt termékeinek környezeti hatásaival, hogy az éghajlatváltozás széles körben ismert kérdéssé vált volna.

A Shell nincs egyedül az éghajlatváltozással kapcsolatos korai ismeretek elhallgatásával. A 2017-ben és 2018-ban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az ExxonMobil is tisztában volt a fosszilis tüzelőanyagok környezeti hatásaival már az 1970-es évek óta. Sőt, egyes jelentések szerint az ExxonMobil már az 1950-es években tudott az éghajlatváltozás lehetséges hatásairól. Ez a tudás azonban nem sarkallta őket tettekre, mivel az ExxonMobil a Shellhez hasonlóan továbbra is a nyereséget helyezte előtérbe a fenntarthatósággal szemben.

Az éghajlatváltozás hatásainak korai ismerete e vállalatok részéről fontos kérdéseket vet fel a környezeti károkkal kapcsolatos vállalati elszámoltathatóságról. A globális éghajlati vészhelyzet a fosszilis tüzelőanyagok évtizedeken át tartó, ellenőrizetlen fogyasztásának eredménye, és az ezért, a korai ismereteiket gazdasági előnyökért eltitkoló vállalatokat felelősségre kell vonni a válság kialakulásában játszott szerepükért. Az e dokumentumok által feltárt információk potenciálisan megerősíthetik azokat a jogi erőfeszítéseket, amelyek célja, a „Big Oil” felelősségre vonjása.

Fontos információ, hogy egy „BIZALMAS” jelzésű 1989-es tanulmány azt jósolta, hogy ha a globális hőmérséklet 1,5°C-nál nagyobb mértékben emelkedik, akkor a potenciális menekültprobléma soha nem látott méreteket ölthet. Az afrikaiak Európába, a kínaiak a Szovjetunióba, a latin-amerikaiak az Egyesült Államokba, az indonézek pedig Ausztráliába nyomulnának. A határok ekkor már keveset számítanának, és a konfliktusok elharapódznának. A tanulmányt évtizedekkel a párizsi klímaegyezmény előtt készítették, amely a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozását tűzte ki célul, de úgy tűnik, hogy az olyan energiavállalatok, mint a Shell, tisztában voltak az üzleti modelljük potenciális veszélyeivel.

A Shellel kapcsolatos vizsgálat feltárja, hogy a vállalat tudott üzleti modelljének a környezetre és az emberekre gyakorolt katasztrofális hatásairól. A dokumentumokból kiderül, hogy a Shell elkötelezettsége az éghajlatváltozással kapcsolatos bizonytalanság erősítésére, a hanyagság, a tagadás és a kétségek keltése mellett politikai és stratégiai jellegű volt. Ez a stratégia a Shell szénhidrogén-alapú üzleti modelljét védték.

A belsős ismertek ellenére a vállalat szisztematikusan lekicsinyelte a problémát a nyilvánosság előtt, és a fosszilis tüzelőanyagok további felhasználását támogatta. A Shell rekordnyeresége sem gyorsította fel jelentősen az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra irányuló törekvéseit. A vállalat kevesebb mint feleannyit fektetett a tiszta energiába, mint az olaj- és gázfeltárásba és -kitermelésbe. A Shell azon döntése, hogy a klímatudósok és az energetikai szakértők egyre sürgetőbb figyelmeztetései ellenére sem növeli a tiszta energiába történő beruházásokat, katasztrofális következményekkel járhat.

A Shell dokumentumai bizonyítékként felhasználhatók, hogy az olaj- és gázipari vállalatokat felelősségre lehessen vonni a klímakárok évtizedes okozásáért és tagadásáért. A Shell és a hasonló, már évtizedekkel ezelőtt, a klímaválságról tudományos értékű ismeretekkel rendelkező vállalatok üzleti modellje soha nem látott menekülthullámokat és konfliktusokat okozhat, ami bebizonyítaná, hogy a civilizáció törékeny dolog. Emlékeztetünk, hogy a „Bizalmas” figyelmeztetést 1989-ben adták ki, és úgy tűnik, hogy a Shellhez hasonló vállalatok évtizedek óta tudtak üzleti modelljük potenciális veszélyeiről.(newagebd.net)

Kiemelt kép: Rube & Sons Shell benzinkút a 9-es út mentén, Kingston, New York.1976, fotó: Margolies, John