Bár első pillantásra talán nem tűnik úgy, mintha az élelmiszer- és a divatipar között lenne sok közös vonás. Azonban mindkét iparág, amelyek képesek kifejezni kulturális és személyes identitásunkat, miközben örömöt és kényelmet hoznak életünkbe, egyúttal jelentős hozzájárulói az üvegházhatású gázok kibocsátásának, az anyaghulladék termelésének és az etikátlan munkakörülmények előmozdításának világszerte.

Az NYC Climate Week keretében megrendezett „Forward Food & Fashion” esemény célja az volt, hogy egy napos megbeszélés során vezetőket, szakértőket, tervezőket és oktatókat hívjon össze mindkét iparág képviseletében, hogy közösen vizsgálják meg ezen rendszerek összetett kihívásait, és új megoldásokat keressenek a fenntarthatóbb jövő érdekében. A rendezvényt a Clim-Eat nonprofit szervezet, a Barnard College és a Columbia Climate School közreműködésével rendezték meg. A nap eseményei között szerepeltek panelbeszélgetések, interaktív tevékenységek, interdiszciplináris előadások és ételkóstolók is.

Dhanush Dinesh, a Clim-Eat alapítója és az esemény házigazdája megfogalmazta az egyik legfontosabb kérdést: „Hogyan működhetünk együtt, hogy lebontsuk azokat a falakat, amelyek az egyes ágazatok között épültek fel?” Szerinte csak közösen találhatunk megoldásokat, hogy mindkét iparág fenntarthatóbbá váljon.

Lassítsuk a „gyors” iparágakat

A rendezvényen Jessica Fanzo, a Columbia Climate School professzora és a Food for Humanity Initiative vezetője nyitóbeszédében rámutatott arra, hogy a divat és az élelmiszeripar kihívásai közösek. „Hallottatok már a ‘gyors divat’ fogalmáról, és ismeritek a ‘gyorséttermi’ kifejezést is. Hogyan lassíthatjuk le ezeket az iparágakat? Hogyan tehetjük őket fenntarthatóbbá?” – tette fel a kérdést.

Fanzo továbbá arra hívta fel a figyelmet, hogy az alacsony fogyasztói árak – legyen szó egy hamburgerről vagy egy pulóverről – nem tükrözik a termelés valódi költségeit. „Valaki megfizeti az élelmiszer és a divat termelésének valódi költségeit – de ki az? A bolygó? Az emberek, akik ezeket az élelmiszereket előállítják?” – tette hozzá.

Szerinte a megoldások rendelkezésre állnak, mint például a jobb földhasználat, a talaj- és vízgazdálkodás, a biodiverzitás védelme és az etikusabb munkakörülmények megteremtése. Azonban a megoldások megvalósítása, felskálázása és az ipari szereplők elszámoltathatósága elengedhetetlen, hogy valódi változás történjen. A fogyasztóknak is fontos szerep jut, hiszen tudatosabb döntésekkel, kevesebb, illetve használt termék vásárlásával és a származási információk követelésével hozzájárulhatnak a fenntarthatóbb jövőhöz.

A körforgásos gazdaság felé

Sandra Goldmark, a Barnard College professzora és a Columbia Climate School interdisciplináris ügyekért felelős dékánhelyettese is felszólalt az eseményen. Korábbi pályafutása alatt díszlettervezőként dolgozott, és ekkor döbbent rá, hogy a színházi produkciók során milyen sokszor kerültek a díszletek a szemétbe. „Mit csinálok? Nem azért kezdtem el ezt a munkát, hogy hulladékot termeljek” – mondta.

Ma Goldmark a körforgásos gazdaság és a javítható tárgyak újrafelhasználásának egyik szószólója. „Minden egyes ember ma felébred, eszik és felöltözik” – emelte ki, utalva arra, hogy az élelmiszer és a divat mindennapi cselekedeteink alapvető részei. Ezen szokások azonban hatalmas történeteket mesélnek el kultúráinkról és történelmünkről.

Goldmark szerint a legnagyobb kihívás az, hogyan változtathatjuk meg globális narratívánkat oly módon, hogy azt ne kelljen megbánnunk. „Ez egy lehetőség arra, hogy megváltoztassuk közös történetünket… hogy csökkentsük a kibocsátást, javítsuk az életkörülményeket világszerte, mérsékeljük a hulladékot, emeljük az életminőséget, sőt még szén-dioxidot is megkössünk.”

Női vezetők a klímavédelemben

A „Women Leading in Climate” című panelbeszélgetésen olyan kiemelkedő nők osztották meg gondolataikat, mint Catherine McKenna, a Columbia Climate School adjunktusa, Amanda Sturgeon, a Biomimicry Institute vezérigazgatója, Marci Zaroff, az Ecofashion Corp alapítója, valamint Ruth DeFries, a Columbia Climate School emeritus dékánja. McKenna kiemelte, hogy bár a nők jelentős szerepet játszanak a klímavédelmi mozgalomban, „itt az ideje, hogy a férfiak is bekapcsolódjanak, és követeljük a kormányoktól a fellépést.”

DeFries emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a világ legszegényebb rétegei termelik az élelmiszereket és a textíliákat, de gyakran ők maguk nem engedhetik meg maguknak, hogy fenntartható döntéseket hozzanak. A fogyasztók pedig nem mindig rendelkeznek megfelelő rugalmassággal, hogy drágább, de környezetbarát alternatívákra váltsanak. Ezek a kihívások rendszerszintű gondolkodást igényelnek, hogy megváltoztathassuk az ösztönző rendszereket, és fenntarthatóbb döntéseket tegyünk lehetővé mind a termelők, mind a fogyasztók számára.

A megoldások sokfélesége

Az esemény lezárásaként három diákcsapat mutatta be kreatív megoldásait az élelmiszer és divat fenntarthatósági kihívásaira. A csapatok egyedi ételeket és ruhadarabokat terveztek, amelyek a jövő fenntarthatósági vízióit testesítették meg. A zsűri – többek között Erin Beatty, a Rentrayage alapítója és Ngozi Okaro, a Custom Collaborative alapítója – visszajelzést adott a diákok munkájáról.

Az esemény üzenete végül világossá vált: nincsen egyetlen „ezüstgolyó”, amely megoldaná az élelmiszer- és divatipar fenntarthatósági problémáit. „Vagy mindannyian nyerünk, vagy senki sem” – zárta gondolatait Goldmark, ezzel hangsúlyozva, hogy a fenntartható jövő csakis a megoldások sokféleségében rejlik.