Ahogy azt már korábban megírtuk, egyre gyakrabban merül fel a tengerfenéken található ásványok bányászata, mint lehetőség, sőt van ahol már ideiglenes engedélyeket is kiadtak az eljárásra, egy ilyen ország Kanada is. Ám most egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy moratóriumot rendeljen el a tengerfenék alatti bányászatra. Mindennek apropója, hogy az ország szövetségi vezetői nemzetközi tengervédelmi csúcstalálkozót tartanak.
Több mint 700 nemzetközi tudós és számos környezetvédelmi szervezet felszólítja Kanadát, hogy tiltsa be a mélytengeri ásványkincsek keresését saját vizein, és mutasson globális vezető szerepet, csatlakozva olyan országokhoz, mint Franciaország, Németország, Chile és a csendes-óceáni szigetországok, amelyek a közös nemzetközi vizeken történő bányászat betiltását követelik. Az ország ad otthont ugyanis a pénteken Vancouverben kezdődött ötödik Nemzetközi Tengeri Védett Területek Kongresszusának (IMPAC5).
A tengerfenék alatti bányászat a konferenciára érkező legforróbb politikai téma – mondta Susanna Fuller, az Oceans North egyik alelnöke. „Ez korunk környezetvédelmi döntése, mert azt jelzi, hogy megértettük, hogy a kitermelés, ahogyan azt a múltban tettük, többé nem elfogadható.” Az óceán mélyének feltárása valami olyasmi, mint az űrkutatás, ráadásul a tudósok még csak most kezdik felfogni a fajok és ökoszisztémák gazdag változatosságát és jelentőségét a Föld és saját maguk számára, mondta Fuller.
A Föld legnagyobb ökoszisztémája, az óceánok a bolygó több mint 70 százalékát borítják, de ennek a területnek csak öt százalékát kutatta és térképezte fel az ember. Óriási szerepet játszanak az éghajlati válság enyhítésében is, de számos ember okozta problémával kell szembenézniük, mint például a vizek felmelegedése, a fokozott savasodás és a különböző típusú szennyezések.
„Óceánjainkat rengeteg stressz éri, és az utolsó dolog, amire szükségük van, az az ipari bányászat” – mondta Fuller.
Fuller szerint a mélytengeri fajokról és ökoszisztémákról kevés tudományos információ és alapismeret áll rendelkezésre. E nélkül az alap nélkül lehetetlen megérteni, hogy a mélytengeri bányászat milyen kockázatokat jelenthet az óceáni környezetre nézve – mondta. „Az ökoszisztémáról és annak az óceánok egészségével való kapcsolatáról tágabb értelemben vett összefüggéseiről nem rendelkezünk teljes körű ismeretekkel és tudással” – mondta.
A tudományos közösség aggódik amiatt, hogy a mélytengeri bányászat egyedülálló és fontos fajok elvesztését eredményezheti a tengerfenék élőhelyének elpusztítása miatt, még mielőtt felfedeznék őket. A tengerkutatók emellett aggódnak amiatt is, hogy a bányászatból származó üledék, fémek és toxinok a vízáramba kerülnek, veszélyeztetve a tengeri élővilágot, beleértve a kereskedelmi szempontból értékes halakat, például a tonhalat, és jóval a bánya helyszínén túlra is eljutnak – mondta Fuller.
A vizsgálatok megfigyelésére szerződött tudósok a leggyakrabban a berendezések meghibásodására, a rossz mintavételi gyakorlatra és a vállalatok tudományos megfigyelési rendszerének hibáira hívják fel a figyelmet – mondta Coumans. Ráadásul a tudósokat arra kérték, hogy a gépek által lerakott bányászati törmelék útvonalán kívül eső területekről vegyenek vízmintákat. Az ezekről szóló felvételeket és az jelentéseket névtelenül adta ki néhány tudós, akik aggódtak a bejelentés következményeitől, mondta.
A TMC szerint a videó egy kisebb eseményt rögzített, amely egy kis mennyiségű üledékkel és kőzetdarabokkal kevert tengervíz túlcsordulását jelentette, amely nem tartalmazott mérgező nehézfémeket, és nem okozna kárt az óceáni környezetben.
A hajó fedélzetén lévő ciklonszeparátorban egy nyolcórás próbaüzem során időnként kisebb vízátfolyások történtek, a víz a fedélzeten landolt, mielőtt kifolyt volna a fedélzetre – közölte a vállalat.
A TMC bányavállalat a tengerfenék felszínén ülő ökölnyi méretű mangángumókat akarja a felszínre hozni, amelyek kobaltot, nikkelt és rezet tartalmaznak. A vállalat, amely állítása szerint több mint 3000 tonna gumót termelt ki a kísérlete során, azt mondja, hogy a mélytengeri bányászat „lehetővé teszi az akkumulátorokkal történő áttérést a tiszta energiára és az elektromos járművekre a bolygó életébe történő legkisebb beavatkozással”.
Coumans szerint ez egy greenwashing taktika, amely az emberek éghajlati aggodalmaira épít, és azt a tévhitet sugallja, hogy az óceáni bányászat szükséges a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos átálláshoz. „A tanulmányok azt mutatják, hogy elegendő fémünk van a Földön az energetikai átálláshoz” – mondta. Az óceáni bányászat ellentétes azzal a globális törekvéssel is, hogy ne az újonnan kitermelt ásványi anyagokra támaszkodjunk, hanem inkább a már kitermelt fémek újrahasznosítására törekedjünk – például az aranybányák hordalékából történő kitermelésre – vagy az újrahasznosított fémek körforgásos gazdaságának megteremtésére.
Fuller egyetértett ezzel, mondván, hogy a megújuló energia érdekében új ásványi anyagok bányászata elfogadhatatlan, ha az a biológiai sokféleség visszafordíthatatlan károsodásával jár. „Valódi újragondolásra van szükségünk a rendszer megváltoztatásával kapcsolatban” – mondta, hozzátéve, hogy Kanadának lehetősége van arra, hogy moratóriumot rendeljen el a mélytengeri bányászatra, azért hogy még a bányászat megkezdése előtt szigorú szabályozást dolgozzon ki.
(VIA – National Observer)
