Már egy ideje érezzük, hogy az éghajlatváltozás milyen pusztítást végez bolygónkon, és ennek egyik legnyilvánvalóbb és meghatározóbb következménye a vízzel kapcsolatos katasztrófák intenzitásának növekedése. A Nature Water című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szerint a globális hőmérséklet rekordszintre emelkedett, ami miatt az elmúlt két évtizedben a hosszan tartó aszályok és a súlyos áradások gyakoribbá, elterjedtebbé és intenzívebbé váltak. A NASA tudósai által, most készített tanulmány szerint a tendencia tovább gyorsul, ahogy az éghajlati válság súlyosbodik.
A tanulmány vezető szerzője, Matthew Rodell a NASA 2002 és 2021 közötti 20 éves műholdas adatait elemezte, hogy meghatározza a vízzel kapcsolatos szélsőséges események méretét, időtartamát és súlyosságát világszerte. A tanulmány 505 szélsőségesen csapadékos és 551 szélsőségesen száraz eseményt azonosított ebben az időszakban, amelyeknek körülbelül 70%-a legfeljebb hat hónapig, 10%-a pedig több mint egy évig tartott. A kutatás megállapította, hogy e szélsőséges események intenzitása és gyakorisága 2015 óta nőtt, ekkor kezdődött el a rekordmeleg évek trendje.
A tanulmány más éghajlati változókat, köztük az olyan természetes éghajlati mintázatot, mint az El Niño-Déli Oszcillációt is kizárta, mint lehetséges okot és arra a következtetésre jutott, hogy a nem természetes éghajlatváltozás jelensége erősebb volt, mint a többi természetes mutató. Ahogy a globális hőmérséklet tovább emelkedik, úgy várhatóan az összes csapadékos és száraz esemény globális intenzitása is növekedni fog. Ez azt jelenti, hogy ezek az események gyakoribbak, nagyobbak és összességében súlyosabbak lesznek. Azt azonban nehezebb megjósolni, hogy mi fog történni regionálisan.
A vizsgált időszak legszélsőségesebb csapadékos eseménye 2020-ban történt a Szaharától délre fekvő afrikai területen, ahol a hónapokig tartó intenzív esőzések a Viktória-tavat a valaha mért legmagasabb szintre duzzasztották. A legintenzívebb száraz eseményt pedig 2015 és 2016 között Brazíliában és Venezuelában regisztrálták, amely körülbelül kétszer olyan intenzív volt, mint a 2021 végén kezdődött és az USA délnyugati részén jelenleg tapasztalható aszály. Ezek a szélsőséges események jelentős károkat okoztak a kritikus infrastruktúrában, például az ivóvízellátásban, az egészségügyi létesítményekben és a vízenergia előállításban, és világszerte több közösséget is érintettek.
A tanulmány megállapításai összhangban vannak az ENSZ tudósainak közelmúltbeli jelentéseivel, akik arra a következtetésre jutottak, hogy az éghajlat változásával az aszályok, amelyek korábban csak 10 évente egyszer fordultak elő, most 70%-kal gyakrabban következnek be, és a heves esőzések, amelyek szintén csupán 10 évente egyszer jelentek meg, most 30%-kal gyakrabban fordulnak elő.
A tudósok továbbá arra figyelmeztetnek, hogy a két szélsőség közötti drámai ingadozás, az úgynevezett időjárási “ostorcsapás”, a következő évtizedekben a felmelegedő bolygó miatt gyakrabban fordul majd elő. Kaliforniában például történelmi jelentőségű aszály alakult ki, ami súlyos vízhiányt idézett elő. Az elmúlt hónapokban azonban hirtelen heves esőzések és hóviharok sújtották az államot.
A legújabb tanulmány hangsúlyozza a vészhelyzeti tervezés és reagálás, az infrastruktúra-tervezés, a mezőgazdasági gyakorlatok és a vízkészlet-gazdálkodás szükségességét a folytatódó felmelegedés mellett. Kim Cobb éghajlatkutató, a Brown Egyetem Környezet és Társadalom Intézetének igazgatója szerint a tanulmány „új szemszögből vizsgálja a gyorsan változó vízkörforgásunkat, és kapcsolatot jelent az aszályokról, áradásokról és erdőtüzekről szóló, mostanában egyre gyakrabban megjelenő szalagcímekkel is”. (CNN)
