A világ második legnagyobb vonóhálós halász- és halfeldolgozó hajója, a litván zászló alatt hajózó, de holand tulajdonú FV Margiris jelenleg Cork partjainál halászik, ami komoly aggodalmakat okoz és tiltakozást vált ki a környezetvédők és az ír halászati ágazat képviselői körében. A hajó üzemeltetőit azzal vádolják, hogy „kiszipolyozza a tenger élővilágát”, és több tonna haltetemet hagy maga után. Hogy éreztessük a hajó méreteit: A FV Margiris vonóhálós halászhajó hossza megegyezik 14 normál méretű vonóhálós hajóéval, és hat futballpálya nagyságú hálót húz maga után. Úgynevezett középvízi hálókat használ, amelyek olyan fajokat céloznak meg, mint a fattyúmakréla és a szardella, és naponta akár 250 tonna halat is képes kifogni és lefagyasztani. A vonóhálós halászhajónak a kritikusok egy gúnynevet is kitaláltak: „úszó halálcsillagnak” nevezték el.
Az FV Margiris-t és a hozzá hasonló halász- és feldolgozóhajókat már kitiltották az ausztrál vizekről, és a halászati ágazat, valamint az írországi, brit és más európai környezetvédelmi csoportok az állományok és a tengeri környezet védelme érdekében az általuk csak a „tengerek óriás porszívóinak” hívott úszó feldolgozók teljes betiltását követelik. A Blue Planet Society, amely az óceánok védelméért kampányol, arra figyelmeztetett, hogy az ilyen típusú hajók kiirthatják tengeri élőlények teljes állományát és a fenntartható, helyi halászatot is, mint amilyeneket Írország próbál támogatni a partjainál.
Az óriási vonóhálós halászhajóval a legnagyobb gond a kritikusai szerint, hogy az óceán nagy kiterjedésű területeit gyakorlatilag minden tengeri élőlénytől megtisztítja, beleértve a Greenpeace állítása szerint a halászhajó hálóiban csapdába esett delfineket is. A hatalmas hálókat középmélységben húzzák ki, és a halakat vákuumrendszerrel szivattyúzzák fel a fedélzetre. A hajót üzemeltető vállalat, a holland Parlevliet & Van der Plas halászati óriáscég nem tagadja a károk teljes mértékét, ellenben azt állítja, hogy a hajó nem okoz annyi “járulékos fogást”, mint amennyit az ellenzői állítanak, valamint azt is az eljárás pozitívumaként említik, hogy mivel a hálónak a tengerfenéken való áthúzása helyett a halrajokat a tenger közepes mélységében célozza meg, kevesebb kárt okoz a tengeri környezetben, mint a hagyományos vonóhálós halászhajók. A vállalat ahhoz is ragaszkodik, hogy „kiváló hírneve van a fenntartható halászat terén”.
Az óceánvédő csoportok és az ír halászok várhatóan továbbra is kiemelt figyelemmel kísérik az FV Margiris hajót, miközben az Írország délnyugati partjainál halad észak felé. A Blue Planet Society arra figyelmeztet, hogy ezek a hajók kétséget kizáróan “kapcsolatba kerülnek” rövidcsőrű közönséges delfinekkel, veszélyeztetett kékúszójú tonhalakkal és a már most is túlhalászott tengeri sügérekkel. Úgy vélik, hogy ezeknek a vonóhálós hajóknak a kapacitása több tucat kisüzemi halászhajóéval egyenértékű, és a fenntartható kisüzemi halászat nem tud versenyezni ezekkel az úgynevezett ipari szupertrailerekkel (szupervontatókkal).
Az FV Margiris nem az egyetlen, a világ óceánjain működő vonóhálós halász- és feldolgozóhajó, ellenben a legnagyobbak és a legvitatottabbak közé tartozik. És bár ezeket a hajókat számos területről kitiltották a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásuk miatt, de más régiókban továbbra is működhetnek.
Fontos tényező a kérdésben az is, hogy a halászati ipar jelentős mértékben hozzájárul a világgazdasághoz, és az olyan halászhajók, mint az FV Margiris, értékes munkalehetőséget biztosítanak a halászok számára, és támogatják az élelmiszeripart. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a nagyüzemi halászati műveletek lehetséges környezetromboló hatásait.
A Sinn Féin halászati szóvivője, Pádraig Mac Lochlainn például kifejezetten bírálta azt a döntést, hogy engedélyt adtak a gigahajónak az ír partoknál való halászatra. Úgy jellemezte a hajót, mint egy ” szájba rúgást” az ír halászati ágazat számára, amely már most is olyan kihívásokkal néz szembe, mint a kvótacsökkentés, a rakomány-lekötési rendszerek és a hajók kikötőben tartása. Hozzátette: „Kétségtelen, hogy ez a második legnagyobb vonóhálós halászhajó, amely mérhetetlen károkat okoz abban az értékes halállományban, ami Írország partjainál található. Tavaly ez a hajó 100 000 döglött halat dobott a Franciaország partjainál lévő Vizcayai-öbölbe”- hangsúlyozta
„Ez rendkívül pusztító eljárás, és meg kell állítani. Megismétlem korábbi felhívásomat, hogy a szuper-vonóhajókat tiltsák be az összes európai vízen, ahogyan az Ausztrália körüli vizeken is történik”.”
A tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás összetett kérdés, amely a kormányok, a halászati ipar és a környezetvédelmi szervezetek közös erőfeszítését igényli. Miközben az óriási vonóhálós halászhajók és a középvízi hálók használatáról szóló vita folytatódik, egyértelmű, hogy sürgős cselekvésre van szükség a tengeri ökoszisztémák védelme és a halászati ipar hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása érdekében.
Kiemelt kép: FV Margiris – Fotó: Alf van Beem
