Nem a svájci M237 kódszámú farkas vélhető kilövése volt az első ilyen eset Magyarországon – erre hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleménye. A nagy visszhangot kiváltó farkaseltűnés nyomozásában az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége is részt vett. Ez az egység immár egy évtizede működik az Európai Unió és a magyar állam által támogatott HELICON, PannonEagle és SakerRoads LIFE projektek keretében. Az egység feladata elsősorban a mérgezett vagy más okok miatt elpusztult ragadozómadarak és más állatok, valamint a mérgezett csalétek felkutatása, de gyakran más, védett fajok ellen elkövetett bűncselekmények felderítésében is segítséget nyújt.

Az M237 farkas ügyén kívül más felderítésekben is részt vett korábban az egység. Egy évtizede már segítettek a Felsőtárkánynál meglőtt (2013) és a Nagyvisnyónál talált elpusztult farkasok ügyében is (2018). Az illegális ragadozópusztítás elleni küzdelem azonban nem csak a kutyás egységek munkáján múlik. A lakosságnak is fontos szerepe van a bűncselekmények megelőzésében és felderítésében. Az ilyen esetek észlelését azonnal be kell jelenteni a hatóságoknak, hogy azok sürgősen intézkedhessenek.

Mint ismeretes pár hete tűnt el az M237 kódszámú, GPS nyakörvvel jelölt svájci farkas Magyarországon. A szakemberek azt gyanítják, hogy kilőtték. De így járt szinte napra pontosan két éve lelőtt bolgár, szintén jeladós barátkeselyű is Szabolcsbákán, vagy említhetnénk a másfél éve történt tömeges madármérgezést Turán. Ezekben a kirívó esetekben jogos és szükséges a közfelháborodás, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik a hazai illegális ragadozópusztítás tükrében, és a konkrét bűncselekmények mellett a probléma gyökerével is foglalkozni kell.

Hasonló felháborodást váltott ki a két évvel ezelőtt Bulgáriából érkezett, szintén jeladót és W0670 kódszámú gyűrűt viselő barátkeselyű Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei kilövése. Ekkor az MME kutyás egységében szolgáló „Carlo” nevű belga juhászkutya segítségével sikerült megtalálni a madárról már eltávolított jeladót, illetve Szabolcsbáka település határában a Durbák Farm Vadásztársaság területén a madárból származó sérült tollak, valamint nagyobb mennyiségű vérnyom is előkerült. Ebben az esetben az NNI sikeres nyomozását követően vádemelés történt. Az egyik tettes, a vadászvendéget kísérő, területileg illetékes hivatásos vadász (H. Gy. 46 éves gyürei lakos) elismerte bűnösségét, és felfüggesztett börtönbüntetést, pénzbírságot, valamint foglalkozástól való végleges eltiltást kapott az előkészítő tárgyalás során. Ugyanakkor a vád szerint a ravaszt meghúzó sportvadász (B. L. 56 éves kisvárdai lakos) nem ismerte el bűnösségét, így az ügy bírósági tárgyaláson tovább folytatódik idén májusban a Kisvárdai Járásbíróságon.

A lakosság nagy része egyszerűen „a vadászokat” hibáztatja az ilyen esetek elkövetésével kapcsolatban, de az általánosítás, azaz az egész vadásztársadalom elítélése természetesen itt sem lehet helyes álláspont. A mintegy 70 ezer hazai vadászt képviselő Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) közleményében a leghatározottabban elítélte a természetkárosítás bármilyen formáját, valamint elítél minden jogellenes cselekményt, különösen azokat, amelyek nem jogszerű vadászati körülmények következtében állnak elő. Ugyanakkor azzal tisztában kell lenni, hogy a ragadozók ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban az elmúlt 10 évben elítélt vagy meggyanúsított személyek – néhány kivételtől eltekintve – hivatásos vagy sportvadászok voltak. Így a jogkövető hazai vadásztársadalom szerepe kétségtelenül kulcsfontosságú az ilyen bűncselekmények megelőzésében és felderítésében, valamint abban, hogy soraik közül végérvényesen kizárják a bűncselekmények elkövetőit.

 Sajnálatos módon a mai napig gyakori nézet a ragadozók általános „boszorkányüldözése”. Azaz a komplex ökológiai rendszerek és a nemzetközi tudományos eredmények ismeretének hiányában sokan egyszerűen a közös préda iránti irigység vagy megalapozatlan félelem okán, érzelmi oldalról ítélik meg a vadon élő ragadozókat. Ugyanakkor szerencsére látható, hogy az ilyen bűncselekmények egyre nagyobb közfelháborodást váltanak ki, nem csak a természetvédelemben dolgozók vagy az állatbarát laikusok között, de a vadásztársadalmon belül is. Ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbak a gyanúsítottak felderítésével és vádemeléssel záródó sikeres rendőrségi nyomozások is. Mindezek hatására remélhetőleg precedens értékű bírósági ítéletek születnek ezekben a közismert ügyekben, amelyek nagyban hozzá tudnak járulni, hogy a jövőben hasonló esetek sokkal kisebb eséllyel fordulhassanak elő Magyarországon.

Kiemelt kép: Farkas a bozótban – fotó: Andrea Bohl