Egy német civil szervezet a malajziai Borneón tevékenykedő partnereivel együttműködve korábbi olajpálma-ültetvényeket vásárol fel és erdősít újra, így teremtve folyosókat a vadon élő állatok számára a védett területek között.
A malajziai Borneóban található Kelet-Sabah egy távoli és ritkán lakott félsziget, amelyet még mindig nagy területen védett alföldi erdők és mangrove mocsarak borítanak. Számos endemikus és veszélyeztetett fajnak ad otthont, de élőhelyeik és vándorlási útvonalaik az olajpálma-ültetvények elterjedésével egyre inkább feldarabolódtak.
Malajzia legnagyobb vadrezervátuma, Tabin, valamint egy másik rezervátum, Kulamba között „hatalmas ültetvények vannak, így a rezervátumok elszakadtak egymástól” – magyarázza Annuar Jain, a Rhino and Forest Fund (RFF) természetvédelmi civil szervezet projektmenedzsere.
Az erdős területek összekapcsolódása alapvető fontosságú az olyan fajok túléléséhez, mint a borneói törpeelefánt. A becslések szerint megmaradt 1500 vadon élő egyed körülbelül egyharmada Kelet-Sabahban él, a Borneón szétszórtan megtalálható banteng szarvasmarha-csordákkal együtt, amelyek száma az RFF szerint körülbelül 400-ra tehető. „Az orrszarvút már elvesztettük.” – mondja szomorúan Jain. „Össze kell kötnünk a széttöredezett erdőket, hogy a vadon élő állatok mozoghassanak és túlélhessenek” – teszi hozzá.
Alig több mint egy évtizeddel ezelőtt a németországi székhelyű RFF a Tabin és Kulamba közötti vadon élő állatok folyosójának helyreállítását tűzte ki célul és ennek érdekében lobbizott a Sabah erdészeti minisztériumánál, hogy jelöljenek ki és erdősítsenek újra körülbelül 2300 hektár (ha) korábban nem védett erdőterületet. A folyosó kiegészítése érdekében az RFF megvásárolt egy 65 hektáros, kulcsfontosságú területet, amely a védett erdők között fekszik. Ehhez 2017-19 között négy földterületet kellett megszerezni, amelyek többsége egy helyi vállalat és egy kisbirtokos tulajdonában lévő, még termő olajpálma-ültetvény volt.
Ez úttörő lépés volt a kis szervezet számára. „Tudomásom szerint mi vagyunk az egyetlen civil szervezet, amely megvásárolja és helyreállítja a korábbi olajpálma-ültetvényeket. Ez költséges, de ha meg akarjuk akadályozni a biológiai sokféleség összeomlását, akkor ezt kell tennünk” – mondja Robert Risch, az RFF ügyvezető igazgatója.
A földeket nem közvetlenül vásárolják meg, mivel csak őslakos malajziaiak rendelkezhetnek ilyen földtulajdonjoggal. „Ez egy új eljárás volt, ami azt jelenti, hogy megállapodást kell kötni a földtulajdonos kártalanításáról, ebbe a Sabahi Erdészeti Minisztérium vagyonkezelőként jár el, a földet pedig az állami kormányzatnak adományozzák” – magyarázza.
A civil szervezet összesen 885 000 eurót (336 000 000 forint) költött a 65 hektár megvásárlására, amelyet főként partnerei, a Lipcsei Állatkert és a Borneo Orangutan Survival Germany, valamint magánadományozók finanszíroztak. Ezt a területet mostantól hivatalosan a Tabin Vadrezervátum kiterjesztésként, teljesen védett területként tartják nyilván. Ennek a beavatkozásnak a hiányában a terület az olajpálma-ültetvények káros hatásai miatt degradálódott és feldarabolódott volna.
Az első kísérleti terület helyreállítása 2020 februárjában kezdődött, és már kezd kialakulni egy felismerhető erdő. „Már öt év elteltével sem úgy néz ki, mint egy régi olajpálma-ültetvény. Tíz év múlva már sok magas fa, zárt lombkorona, visszanyert talaj és valódi erdei kapcsolat lesz itt” – mondja Risch.
Azzal a céllal, hogy Kelet-Sabahban a biológiai sokféleség szempontjából még több kulcsfontosságú területet állítson helyre, az RFF most együttműködik a Sabahi Erdészeti Minisztériummal (SFD) az olajpálma-ültetvények által elfoglalt állami területek visszaszerzésére és helyreállítására irányuló erőfeszítésekben. A partnerség kulcsfontosságú képviselői közé tartozik Dr. Robert Ong, az SFD helyettes erdészeti főfelügyelője és a sepiloki erdészeti kutatóközpont vezetője, Datuk Frederik Kugan, az SFD vezetője és Datuk Sam Mannan, aki az RFF projektjének kezdetén főfelügyelő volt. A Sabah Wildlife Department szintén támogató partner – tette hozzá Risch.
A program kiterjesztése
Az RFF nemrégiben a Tabintól délre fekvő Silabukan erdőrezervátumban is dolgozni kezdett. „Silabukant kulcsfontosságú területként azonosítottuk, ez több mint 10 000 hektárnyi fajokban gazdag erdő Tabin közelében, és lehetséges, hogy Silabukant összekapcsoljuk Tabinnal” – mondja Risch.
Eddig az RFF 63 hektár illegális olajpálma-ültetvényt telepített újra, és további 400 hektár potenciális helyreállítandó területet azonosított. A védett állami földek nagy része helyreállítható anélkül, hogy az olajpálma-földek megszerzésének költséges folyamatán keresztül kellene menni, mivel a terjeszkedés ezeken a védett területeken illegális.
Silabukanban az RFF szorosan együttműködik az erdészeti hivatallal, hogy figyelmeztesse a hatóságokat az olajpálma-ültetvények térhódítására. Például 2021 augusztusában az RFF munkatársai új olajpálma-ültetvényeket észleltek Silabukan, a védett területeken belül. „Jeleztük az erdészeti hivatalnak, és másnap már jöttek is, hogy elpusztítsák a frissen ültetett fákat” – mondja Risch. „Néhány héttel később a terület helyreállítás alatt állt, és őshonos fákat ültettünk oda. A jelenlétünknek köszönhetően meg tudtuk állítani ezeket a tevékenységeket” – teszi hozzá.
Sabah Malajzia legszegényebb állama, a lakosság negyede a szegénységi küszöb alatt él. Az erdészeti hivatalnak nincs elég embere, így nincsenek meg az erőforrásai és a kapacitása ahhoz, hogy a hatalmas területen járőrözzön és érvényt szerezzen az erdészeti szabályoknak. Az RFF strukturális megoldást nyújt egy ötfős helyi személyzetből álló csapat finanszírozásával, akik az erdészeti osztályon belül, a sepiloki erdészeti kutatóközpontban dolgoznak. „De ők csak az erdészeti osztállyal közös projektjeinkben tevékenykednek” – magyarázza Risch.
Ebben a szövetségben az erdészeti hivatal képviselői részt vesznek az RFF és az olajpálma-társaságok közötti tárgyalásokon a földterületek kijelöléséről. „Ez sok mindent megkönnyít. Azért is van rájuk szükség, hogy biztosak lehessünk abban, hogy ezeket a területeket, amelyeket megvásárolunk, teljesen védett területté fogják nyilvánítani” – teszi hozzá.
Annuar Jain, a projekt helyszíni vezetője a China Dialogue-nak azt nyilatkozta: „Az az előnyünk, hogy én is egy erdészeti hivatalt képviselek, ami már kormányok közötti kapcsolat, így könnyebben tudunk egymással beszélni és megállapodást kötni.”
Az olyan természetvédelmi civil szervezetek, mint az RFF és a WWF azért tudnak Sabahban dolgozni, mert ott kifejezett nyitottság és politikai akarat van az együttműködésre – véli Risch. „Ez nagyon jelentős Sabahban, összehasonlítva Indonéziával vagy akár Malajzia más államaival. Elég kényelmes a helyzet, mert az erdészeti hivatalban vannak olyan emberek, akik valóban meg akarják őrizni a biológiai sokféleséget az erdőkben” – mondja.
Erdészeti célok
A politikai akarat mozgatórugója Sabah erdészeti politikájában rögzített kötelezettségvállalása, miszerint 2025-re 30 százalékra, azaz 2,2 millió hektárra bővíti a teljesen védett területek számát. „A Sabah erdei nagy részének védelmére irányuló politika stabil kötelezettségvállalás, és világszerte kivételesnek számít. Jelenleg már ENSZ szervezeti szinten támogatják a 30 százalékos arányt, de Sabah esetében ez a folyamat már évekkel ezelőtt elkezdődött” – mondja Risch.
„A törvényileg védett területek körülbelül 26 százalékot tesznek ki. Az egyéb, nem jogszabályban meghatározott természetvédelmi területeket is beleszámítva ez az arány 28 százalék. Ha a mangroveerdőket is beleszámítjuk, akkor már 30 százalékon állunk… Eléggé biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk elérni a 30 százalékot meghaladó védett terület-hálózatot, talán 34-35 százalék körüli értéket” – mondta Robert Ong, az SFD munkatársa, hozzátéve, hogy a tárca néhány új védett területet javasol, összesen mintegy 165 000 hektár nagyságban. Mivel Sabah állandó erdőterületeinek nagy része mára leromlott, a helyreállítás „ma Sabahban az erdészet kulcsfontosságú tevékenysége” – tette hozzá Ong.
Arra a kérdésre, hogy ez azt jelenti-e, hogy az olajpálma-ültetvények érdekében nem végeznek több erdőirtást, így válaszolt: „Az olajpálma-terjeszkedés gyakorlatilag leállt. Bármilyen olajpálma telepítés valószínűleg újratelepítési tevékenység lesz, vagy más növények olajpálmává történő átalakítása. Ez nem foglalja magában az őshonos erdők kiirtását”.
Risch egyetért azzal, hogy az olajpálma fő terjeszkedési korszaka véget ért, „mert nem sok hely maradt erre”. Sabahban azonban még mindig van néhány százezer hektár állami és magánterület, amely potenciálisan erdővel borított, és amelyet át lehet alakítani. „Itt-ott még mindig folyik aktív erdőirtás, de kisebb léptékben” – mondja, hozzátéve, hogy egy novemberi terepbejárás során még az olajpálma-irtás jeleit látta.
Ezt az opportunista irtást általában magánszemélyek vagy kisbirtokosok végzik, ráadásul gyakran illegálisan. „Ezért fontos, hogy legyen olyan projekt a helyszínen, amely gondoskodik az adott terület védelméről. Ellenkező esetben az erdőírtók csak úgy beosonnak, és elkezdik a fakitermelést” – teszi hozzá.
A növekedés modellje
Bár az RFF erdőtelepítési projektjei Kelet-Sabahban kis léptékűek, a projekt egyik célja, hogy modellként szolgáljon az olajpálma természetes erdővé való visszaállítására. „Szeretnénk másokat is motiválni és inspirálni, hogy ugyanezt tegyék. Szeretnénk terjeszteni a know-how-t. Már sokat tanultunk arról, hogy mit kell tenni és mit kell elkerülni. Ezt a projektet a jövőre vonatkozó alapnak tekintjük, amelyet más nem kormányzati szervezetek és az olajpálma-üzemek is felhasználhatnak a zöldítésre” – teszi hozzá.
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy kezdetben nem szabad kivágni az olajpálmafákat, hanem a meglévő lombkorona árnyékában változatos őshonos fákat kell ültetni, amíg a csemeték meghonosodnak. „Tapasztalataink szerint nagyon nehéz visszahozni az erdőt, egy nyílt területen, ahol nincs árnyék, mert ott konkurens növényzet van” – mondja.
Jó kiindulópontok a helyreállítási munkálatoknál a folyóparti pufferzónák, amelyek már az állam tulajdonában vannak. Sabahban a folyópartok mindkét oldalán legalább 20 méteres erdősített pufferzónát kell létesíteni az erózió és a szennyezés megelőzése érdekében, „de a folyók mentén a partokat, ahol csak lehet, olajpálmával ültetik be” – mondja Risch.
A civil szervezet mintegy 200 kilométernyi leromlott állapotú folyópartot talált Kelet-Sabahban, amelyeket törvényileg nyilváníthatnának védetté és helyreállíthatnának, ha elegendő finanszírozás állna rendelkezésre, beleértve a Segama folyó azon szakaszait is, amelyek Tabint összekötik a Heart of Borneo természetvédelmi régióval – teszi hozzá.
Egy tavaly májusban közzétett kutatás rámutatott a parti pufferzónák fontosságára a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozásában az olajpálma által uralt trópusi tájakon. „A pufferzónák szélességétől függött a területen található fajok és vadon élő állatok száma” – olvasható a Frontiers in Ecology and the Environment című folyóiratban megjelent tanulmányban.
„Minél nagyobb a pufferzóna, annál jobb” – állítja Dr. Matthew Struebig, a Kenti Egyetem Durrell Természetvédelmi és Ökológiai Intézetének természetvédelmi kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
„Kutatásunk kimutatta, hogy a pufferzóna szélességének megduplázása 20-ról 40 méterre (mindkét parton) nagyon nagy nyereséggel jár a fajok számára, de nem képes mindent fenntartani. Ezért van szükség egyes helyeken szélesebb területekre” – mondja, hozzátéve, hogy a napmedvék és az orángutánok „ugyan használják ezeket a part menti területeket, ám nem feltétlenül élnek ezeken, csupán itt jutnak el A-ból B-be”.
Jelenleg a vadon élő állatok folyosóira és a parti pufferzónákra vonatkozó irányelvek elkülönülnek, és a pufferzónákra vonatkozó szabályok „meglehetősen zavarosak és félreértelmezhetőek ” – mondja Struebig, aki tavaly részt vett egy konzultációban, amely a Sabah-ügynökségek bevonásával zajlott a parti pufferzónák kezeléséről.
A konzultáció végén erős volt a motiváció a minimálisan előírt pufferzóna kiszélesítésére, de azt is elismerték, hogy nagyobb folyosókra is szükség van a vadon élő állatok és növények számára – mondja.
Ez a cikk eredetileg a China Dialogue-ban jelent meg, un. Creative Commons licenc alatt.
Kiemelt kép: Majom a borneói esőerdőben – forrás: Pixabay
