A fenntarthatósági célok elérése és az ehhez kapcsolódó jelentési kötelezettségek évek óta fontos szerepet játszanak az Európai Unió környezetvédelmi politikájában. Azonban az elmúlt hónapokban egyre erősödő kritikák fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatban, különösen a gazdasági szereplők oldaláról. Németország igazságügyi minisztere, Marco Buschmann, szeptember 27-én egy berlini konferencián kijelentette, hogy újratárgyalná az EU Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelvét (CSRD). A kijelentés egy nappal azután történt, hogy az Európai Bizottság formális figyelmeztetést küldött 17 tagállamnak, köztük Németországnak, a szabályok határidőn túli nemzeti jogba történő átültetése miatt.
A CSRD céljai és az elmaradt transzpozíciók
A CSRD irányelv 2022-ben került elfogadásra, célja pedig, hogy kibővítse azon vállalatok körét, amelyek fenntarthatósági jelentéseket kell készítsenek. Az új szabályozás 2024 januárjában lép életbe, fokozatos bevezetéssel, amely során a kisebb vállalatok 2027-től kezdik jelenteni a 2026-os év fenntarthatósági tevékenységeit. Azonban az irányelv végrehajtása már kezdetben kihívásokba ütközött, mivel 17 ország nem tudta időben átültetni a szabályokat.
A német igazságügyi miniszter, Buschmann, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) által szervezett konferencián azzal érvelt, hogy a CSRD-vel kapcsolatos szabályok gátolják az európai vállalatok globális versenyképességét. Úgy véli, hogy a teljes végrehajtásig tartó időszakot ki kellene használni a tárgyalások újranyitására, különösen a jelentési követelmények enyhítése érdekében. Ezen aggodalmakra válaszul a Bizottság a 2024-es munkaprogramjában már szerepeltette a CSRD-t azon intézkedések listáján, amelyeket a vállalati adminisztratív terhek csökkentése érdekében felülvizsgálna.
Politikai vita vagy választási kampány?
Buschmann érvei komoly politikai visszhangot váltottak ki. A német parlament csütörtökön elfogadott egy intézkedést, amely várhatóan mintegy 1 milliárd euróval csökkenti a belföldi vállalatok megfelelési költségeit. Ugyanakkor Buschmann figyelmeztetett arra, hogy ez a megtakarítás veszélybe kerülhet, ha az EU fenntarthatósági előírásai tovább szigorodnak. Rámutatott arra is, hogy a CSRD végrehajtása önmagában 1,6 milliárd eurós új megfelelési költségeket generálna a német vállalatok számára.
Ezzel szemben Christian Petry, az SPD (Szociáldemokrata Párt) képviselője szerint Buschmann kezdeményezése nem a kormánykoalíció része, hanem inkább az FDP (Szabaddemokraták) korai kampánylépése a 2025-ös szövetségi választásokra.
Technokrácia vagy átláthatóság?
Buschmann további kritikát fogalmazott meg a CSRD-tárgyalások technokrata jellegével kapcsolatban. Úgy véli, hogy a szabályok végleges formájáról csak szűk körben folytak megbeszélések, és hiányoztak a szélesebb körű politikai viták. Hildegard Bentele, a CDU (Kereszténydemokrata Unió) képviselője azonban ellenezte ezt az állítást, mondván, hogy a jelentéstevők mindig visszacsatolnak saját politikai csoportjaikhoz, mielőtt végleges döntéseket hoznának.
Richard Gardiner, a World Benchmarking Alliance EU-politikai vezetője Buschmann érveit egyenesen megalapozatlannak nevezte. Véleménye szerint a liberális és konzervatív politikai csoportok visszavonultak a vitáktól, majd később a döntések eredményével kapcsolatban elégedetlenkedtek. Gardiner szerint éppen ezen csoportok konstruktív részvétele hiányzott a tárgyalások során, és ennek köszönhetően a Bizottság 25%-os adminisztratív tehercsökkentési ígérete homályos és nehezen értelmezhető lett.
Németország késői szerepvállalása az EU-s jogalkotásban
A berlini konferencián részt vevő német vállalkozók és politikusok egyetértettek abban, hogy Németország túl későn kapcsolódik be az EU jogalkotási folyamataiba. Martin Wansleben, a DIHK ügyvezetője szerint, amikor figyelmeztetik a német cégeket, hogy „valami közeledik” Brüsszelből, mindenki tudja, hogy öt évbe telik, mire az intézkedések hatással lesznek Németországra. Mire azonban ezek az intézkedések életbe lépnek, a vállalkozások gyakran nem tudják, hogyan reagáljanak.
Martin Plum, a CDU konzervatív politikusa azt hangsúlyozta, hogy Németországnak korábban kellene belépnie a folyamatba, még azelőtt, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatai hivatalossá válnának. Véleménye szerint csak így lehetne hatékonyan befolyásolni a szabályozási környezetet, és elkerülni a legrosszabb forgatókönyveket.
Konklúzió
Buschmann felvetései rávilágítanak arra a növekvő feszültségre, amely az EU fenntarthatósági törekvései és a tagállami gazdasági érdekek között húzódik. Miközben az irányelv célja az átláthatóság és a fenntarthatóság elősegítése, a vállalatok adminisztratív terheinek növekedése komoly aggodalmakat vált ki, különösen a német gazdasági szereplők részéről. A következő hónapokban valószínűleg folytatódnak a viták arról, hogy hogyan lehetne egyensúlyt találni a fenntarthatósági célok és a gazdasági versenyképesség között az EU-ban.
