Itt a lehetőség Európa számára, hogy véget vessen pusztító erdőgazdálkodási modelljének, amelyet az elmúlt 50 évben folytatott és világszerte exportált – erről írt véleménycikket Kelsey Perlman klímaszakember az euraktiv.com oldalán. A Skandináviában és Európa más részein uralkodó ipari erdőgazdálkodási modell a 18. századi porosz/szász erdészet módszerein alapul, amelyek vezérelve a gazdasági hatékonyság. Ezt egyetlen fafaj terméshozamának maximalizálásával, csontvázas monokultúrák létrehozásával éri el. Ez a modell az elmúlt évtizedben a szén-dioxid-elnyelők összeomlásához, a biológiai sokféleség nagymértékű zuhanásához és az erdészeti foglalkoztatás csökkenéséhez vezetett, különösen az Európai Unióban.
Az EU jelenleg tárgyalásokat folytat az első olyan átfogó, az egész kontinensre kiterjedő jogszabályról, amely a tagállamok ökoszisztémáinak helyreállítását célozza, hogy „visszahozza a természetet Európa-szerte, a mezőgazdasági területektől és a tengerektől kezdve az erdőkön át a városi környezetig”. A természet helyreállításáról szóló törvény előírja majd az uniós kormányok számára, hogy visszafordítsák a mostanáig elszenvedett riasztó környezeti károkat, amelyek miatt Európa élőhelyeinek több mint 80%-a rossz állapotban van. Ez a törvény kiváló lehetőséget kínál az EU számára, hogy a kivágásra épülő erdészeti modelltől elfordulva olyan erdészeti eljárást alkalmazzon, amely a természet javát szolgálja, miközben megvédi Európa gyorsan fogyatkozó idős erdeit.
Az EU ezt úgy teheti meg, hogy támogatja a jobb gazdálkodási gyakorlatokat – például a természetközeli erdőgazdálkodást – megkövetelő, kötelező érvényű eljárásokat. Ebben a modellben a fakitermelés részleges, és az új fákat nem ültetik újra, hanem természetes úton hajtanak ki. A természetközeli erdőgazdálkodás az ültetvényes erdőirtással kitermelt erdőkkel összehasonlítva megőrzi az ökoszisztéma integritását, miközben nagy értékű faanyagot termel.
Az intenzív tarvágások visszaszorítására irányuló bármilyen lépés azonban elkerülhetetlenül az EU egyes tagállamainak – például Svédországnak – határozott ellenállásába fog ütközni, ahol az erdőgazdálkodásnak mindössze 3%-a nem jár tarvágással, és az erdőket nem tekintik többnek, mint mezőgazdasági területeknek, amelyeket könyörtelenül le kell tarolni. Az Európai Tanács jelenlegi elnöksége alatt Svédország meghiúsította az uniós erdészeti politikák progresszív elemeit, kezdve a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv (RED) kulcsfontosságú módosításainak kiszorításától a természetközeli erdőgazdálkodást elősegítő helyreállítási célkitűzések gyengítéséig a természetvédelmi az uniós szabályozásokban.
Alapvető fontosságú, hogy ne gyengítsük vagy utasítsuk el a természet helyreállításáról szóló törvényt – írja Perlman. Ez a törvény, és különösen a kötelező érvényű uniós erdészeti helyreállítási célkitűzések ellenszert kínálhatnak a jelenlegi erdészeti ipari modell által okozott társadalmi és környezeti pusztításokra. Az EU az ökoszisztémákat pusztító modell támogatása helyett a globális erdővédelem zászlóvivője lehet. (euractive.com)
