Valójában növelhetik az ország szén-dioxid-kibocsátását a Skóciában a nettó zéró célok elérése érdekében ültetett fák a legújabb kutatások szerint. Több millió fontot fektettek be a több ezer hektárnyi földterület tűlevelű fákkal történő erdősítésébe az országban, abban a hitben, hogy ezek a fák megkötik a CO2-t a légkörből. A probléma nem is a fák miatt van, hanem abból adódik, hogy a fák ültetése érdekében a területet jellemző tőzeges talaj hatalmas területeit kiássák és lecsapolják, aminek következtében az abban hosszú ideje szunnyadó szén áradata kerül a környezetbe. Ez a folyamat hozzájárulhat az éghajlatváltozás kockázatához. A most megjelent tanulmány arra szólítja fel a végrehajtókat, hogy térjünk el a tőzeges talajok lecsapolásától és megbolygatásától az ültetvények telepítésénél annak érdekében, hogy az erdők évszázadokra meg tudják kötni a szenet. Rosie Simpson, a John Muir Trust természetvédelmi jótékonysági szervezet vezető szakpolitikusa ezzel kapcsolatban egy már egy ideje fennálló negatív tendenciára figyelmeztetett: a szén-dioxid-kompenzációs ösztönzők potenciálisan környezetromboló hatásaira, vagyis arra, hogy sokszor nagyszerű klímaváltozást csökkentő projekteket pont a kivitelezésük borzalmas tervezése tesz környezetrombolóvá és potenciálisan klímaváltozást gyorsítóvá.
Száz évvel ezelőtt Skócia területének mindössze 5%-át borították erdők, de ez az arány mára 19%-ra emelkedett. Az SNP és a Zöldek miniszterei 21%-os célt tűztek ki 2032-re, hogy 2045-re elérjék a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást. Ehhez évente mintegy 15 000 hektár új telepítésre lenne szükség, és a stratégiát a skót kormány támogatásokkal támogatja. A probléma az, hogy a pénzügyi ösztönzők hatására nem csak szakemberek, hanem a befektetési alapok is földterületeket vásároltak fel, hogy a potenciális szén-dioxid-kibocsátási forrásokból származó nyereségből részesüljenek.
A dokumentum felszólítja a politikai döntéshozókat, hogy ismerjék fel a jelenlegi erdészeti gyakorlatok által okozott károkat, és azt állítja, hogy ezeket korrigálni kell. A 2021-ben közzétett iránymutatások ugyan megakadályozzák, hogy új skót erdőket telepítsenek mély tőzegre, de a sekély tőzegre nem vonatkozik ez a korlátozás, amely továbbra is kockázatot jelent az üvegházhatású gázok kibocsátásában. A jelentés kiemeli a 2020-ban végzett kutatásokat, amelyek szerint a 30 cm vastag tőzegbe ültetett fák valószínűleg nem tudják kompenzálni az azonos idő alatt keletkezett kibocsátásokat, míg a 20 cm vastag tőzegbe ültetett fáknak 15 évbe is beletelhet, mire kompenzálják azt. A dokumentum egy jobban tervezett, előkészített és kivitelezett erdő létrehozására szólít fel, amely elkerüli a jelenleg okozott környezeti károkat.
A skót konzervatívok a támogatások felülvizsgálatát szorgalmazzák. Liam Kerr, a Net Zero árnyékminisztere szerint a skót kormány hajlamos arra, hogy környezetvédelmi intézkedéseket erőltessen anélkül, hogy meghallgatná a szakértőket. Egy másik példával illusztrálva, tavaly az Aberdeeni Egyetem tanulmánya kimutatta, hogy a tőzeglápokon történő szélerőmű építés 4,9 millió tonna üvegházhatású gázt bocsát a légkörbe. Egyes szélerőművek esetében több mint egy évtizedbe telik, mire az okozott károkat a megújuló energia termelésével kompenzálják.
A skót erdészet megígérte, hogy „gondosan megfontolja” a legújabb jelentést. Az ügynökség azt állítja, hogy Skócia erdei és erdőségei alapvető fontosságúak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mivel évente mintegy 7,6 millió tonna C02-t kötnek meg, ami Skócia bruttó kibocsátásának nagyjából 14%-át teszi ki. A 2021-ben kiadott iránymutatások segítenek majd megvédeni a tőzeglápokat az intenzív erdészeti tevékenységektől, és nem fogadnak el olyan erdőtelepítési kérelmeket, amelyek környezetromboló talaj-előkészítési munkálatokat tartalmaznak.
Kiemelt kép: Tűlevelű erdő – fotó: Greenside Podcast
