A fosszilis tüzelőanyagokat előállító vállalatok évente 209 milliárd dollárral tartoznak klímavédelmi jóvátételként – derül ki a One Earth úttörő tanulmányából, amit a The Guardian szemlézett. A One Earth című folyóiratban közzétett elemzés számszerűsíti, hogy a világ vezető fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatai milyen gazdasági terhet róttak a közösségekre környezetszennyező üzleti gyakorlatuk és évtizedes félretájékoztatásuk miatt. A tanulmány szerint a BP, a Shell, az ExxonMobil, a Total, a szaúd-arábiai állami olajtársaság és a Chevron aközé a 21 legnagyobb környezetszennyező cég közé tartozik, amelyek a becslések szerint 5,4 billió dollár értékű éghajlati katasztrófáért felelősek, beleértve a 2025 és 2050 között várhatóan bekövetkező aszályokat, erdőtüzeket, tengerszint-emelkedést és a gleccserek olvadását.
Ez az első olyan kutatás, amely a fosszilis tüzelőanyagokból hasznot húzó egyes vállalatok által okozott gazdasági hatást méri. Az „Ideje megfizetni a bűnözőknek” című tanulmány erkölcsi érveket fogalmaz meg amellett, hogy a klímaváltozás okozásában jelentős szerepet játszó szén-dioxid-kibocsátó vállalatok „szennyező vagyonuk” egy részét fordítsák az áldozatok kártalanítására.
A tanulmány elismeri, hogy becslése konzervatív, mivel nem tartalmazza az elvesztett életek és megélhetés, a fajok kihalása és a biológiai sokféleség egyéb csökkenése, valamint a jólét egyéb, a GDP-ben nem szereplő elemeinek gazdasági értékét. Richard Heede, a Climate Accountability Institute társalapítója és igazgatója hangsúlyozta, hogy a tanulmány megállapításai csak a kezdetét képezik egy sokkal nagyobb vizsgálatnak a hosszú távú éghajlati károkról, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséről és az alkalmazkodás költségeiről.
A tanulmány az úgynevezett karbonmajorok adatbázisára épül, amely 1988 óta követi nyomon az egyes olaj-, gáz- és szénipari vállalatok kibocsátását. Ez volt az az év, amikor megalakult az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), és az ipar állításai az éghajlati válsággal kapcsolatos tudományos bizonytalanságról tarthatatlanná váltak.
A bizonyítékokon alapuló „szennyező fizet” koncepcióját világszerte úgy üdvözölték, mint döntő lépést az éghajlati igazságosság megvalósítása felé azon közösségek és országok számára, amelyek a legkevésbé járultak hozzá az éghajlatváltozáshoz, de annak legsúlyosabb következményeitől szenvednek. A tanulmány megállapításai hozzájárulhatnak a veszteségről és kárról szóló tárgyalásokhoz, és átformálhatják a nemzetközi éghajlat-politikai finanszírozásról szóló vitát azáltal, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat gyártó vállalatoknak az éghajlatkárosítással szembeni pénzügyi felelősségére összpontosítanak.
A tanulmány becslései szerint az éghajlati válságból eredő globális gazdasági károk 2025 és 2050 között várhatóan elérik a 99 billió dollárt, amelyből 69,6 billió dollárért a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátása a felelős(vagyis nem csak ezek a nagyvállalatok, hanem mi is, akik például autóba ülünk, vagy fosszilis tüzelőanyaggal fűtünk). A fosszilis tüzelőanyag-ipar a következő 25 évben várhatóan bekövetkező, az éghajlattal kapcsolatos gazdasági károkból legalább 23,2 billió dollárért felelős, ami évente 893 milliárd dollárt tesz ki. A költségek fennmaradó egyharmada tehát a kormányok és a fogyasztók számlájára írható.
A tanulmány a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó nagyvállalatok által fizetendő konkrét összegeket a működésük, a termékekkel kapcsolatos kibocsátásuk 1988 óta, valamint a származási országuk gazdasági helyzete alapján számítja ki. A számok között szerepel, hogy a Saudi Aramco évente 43 milliárd dollárral tartozik, az ExxonMobil 18 milliárd dollárral, a Shell és a BP pedig együttesen 30,8 milliárd dolláros éves éghajlati kárpótlással tartozik.
A tanulmányban szereplő keretrendszer, amely számszerűsíti és hozzárendeli a jóvátételeket a főbb szénhidrogén-üzemanyaggyártókhoz, az erkölcselméletben gyökerezik, ez nyújt alapot a fosszilis tüzelőanyag-ipar által az éghajlatváltozás áldozataival szemben fennálló pénzügyi kötelezettségről folytatott vitákhoz. Remélhetőleg ez a bizonyítékokon alapuló módszertan a bíróságoknak is segítséget nyújt majd a felelősség megállapításában és a kártérítések kiszámításában, ahogyan az éghajlattal kapcsolatos peres ügyek világszerte egyre többször megjelennek.
Ahogy a világ egyre gyakoribb és súlyosabb éghajlati események tanúja, úgy nőnek a jóvátétel iránti igények. Az ENSZ egyiptomi Cop27 csúcstalálkozóján a „veszteségek és károk” finanszírozási alapjának létrehozása jelentős lépést volt a szegény országoknak a szélsőséges időjárási események és a lassan bekövetkező éghajlati katasztrófák gazdasági és nem gazdasági költségeinek kompenzálása felé. Az új tanulmány megállapításai megerősítik, hogy a fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatokat sürgősen felelősségre kell vonni az éghajlati hatásokhoz való jelentős hozzájárulásuk miatt, és konkrét keretet kell biztosítani a felelősség megosztásához.
A The Guardian megkereste a tanulmányban említett fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalatokat is, hogy nyilatkozzanak. A Shell válaszában hangsúlyozta az együttműködés szükségességét és azt a szerepet, amelyet mindenki játszik az éghajlatváltozás kezelésében. A Saudi Aramco nem kívánt nyilatkozni, míg a többi vállalat nem válaszolt. (One Earth, The Guardian)
