Délkelet-Ázsia az elmúlt években a klímaváltozás okozta válságok súlyos következményeivel szembesült. A hőhullámok, árvizek és erdőtüzek sorozata nem csupán a helyi ökoszisztémákat pusztította el, hanem emberek millióinak megélhetését is fenyegette. Ebben a válsághelyzetben egyre nagyobb figyelem irányul az úgynevezett természetalapú megoldásokra – olyan komplex válaszokra, amelyek egyszerre szolgálják a biodiverzitás megőrzését, az éghajlatvédelem ügyét és a társadalmi-gazdasági stabilitást – erről ír a Mongabay.
Az agroerdészet, vagyis a fák és cserjék mezőgazdasági növényekkel való integrált termesztése, egyre inkább az ilyen holisztikus megközelítések egyik zászlóvivője. A módszer nem csupán a fenntartható gazdálkodást segíti elő, hanem új lehetőségeket kínál a gazdálkodók számára is. Egy nemrég a Nature Sustainability folyóiratban megjelent tanulmány szerint az agroerdészet pozitív hatása ennél is messzebbre nyúlik: évente több mint 250 ezer hektárnyi erdőirtás elkerüléséhez járult hozzá a régióban 2015 és 2023 között.
„Ezek a sokféle elemből álló [agroerdészeti] rendszerek alternatív bevételi forrásokat biztosítanak a gazdáknak – tűzifa, faanyag, gyümölcsök és egyéb termékek formájában –, így csökkentve a további erdőirtás gazdasági nyomását” – fogalmazott Steve Hoong Chen Teo, a Szingapúri Nemzeti Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Jelentős megtakarítás az üvegházhatású gázok kibocsátásában
A kutatás eredményei szerint az agroerdészet évente 43,3 és 74,4 millió tonna közötti üvegházhatásúgáz-kibocsátástól óvta meg a légkört – ez meglehetősen „jelentős” mérték, mondja Teo. Az ilyen rendszerek nem csupán kevesebb erdőirtással járnak, hanem nagyobb biomasszát is megőriznek, mint a hagyományos mezőgazdasági területek, ezáltal fokozva a szénmegkötési képességet.
„Délkelet-Ázsiában az agroerdészeti tájak gyakran relatíve magas biomasszával rendelkeznek a konvencionális gazdaságokhoz képest, ami szénmegkötési előnyöket is jelent” – tette hozzá Teo. „Ezzel együtt, hogy csökken a környező erdős területekre gyakorolt nyomás, az agroerdészet vonzó éghajlat-védelmi megoldássá válik.”
A régió különleges szerepét az is hangsúlyozza, hogy a világon itt található a mezőgazdasági földterületek közül a legmagasabb egységnyi területre eső feletti széntartalom – elsősorban a fákkal kapcsolatos termékek elterjedtsége miatt. Ezáltal Délkelet-Ázsia kulcsfontosságú térséggé válik a biodiverzitás- és klímaválság kezelésében.
Módszertani alaposság és területi eltérések
A tanulmány 38 szubnacionális egységre bontva vizsgálta a régiót, és kauzális következtetés nevű technikát alkalmazott annak érdekében, hogy hasonló adottságú, de agroerdészeti és nem-agroerdészeti térségeket vethessen össze. Így megbízhatóbban lehetett megállapítani, hogy az eltérések valóban az agroerdészetnek tudhatók be, nem pedig más, például éghajlati vagy társadalmi-gazdasági tényezőknek.
Az elemzés szerint 22 térségben csökkentette az agroerdészet az éves erdőirtási rátákat – különösen Laoszban, Észak-Vietnámban, Mianmarban, Malajziában, Szumátrán és Borneón. Ezzel szemben 16 térségben, például Kelet-Kambodzsában, az agroerdészet akár növelhette is az erdőirtást.
„A helyi társadalmi, gazdasági és ökológiai körülmények döntő szerepet játszanak abban, hogy az agroerdészet pozitív vagy negatív hatással bír-e” – mutatott rá Lian Pin Koh, a tanulmány társszerzője, a Szingapúri Nemzeti Egyetem természetvédelmi professzora.
„Az olyan változók, mint a földtulajdonviszonyok, az állami szabályozások, a piaci kereslet, a közösségi irányítás és az egyéni motivációk mind alakítják azt, hogy az agroerdészet hogyan valósul meg és hogyan terjed. Egyes esetekben ezek a tényezők elősegítik a fenntartható földhasználatot, másutt viszont épp ellenkezőleg, ösztönözhetik az erdőterületek további átalakítását.”
Az agroerdészet nem csodaszer – de hatékony eszköz lehet
A tanulmány megállapításait Thomas Cherico Wanger, a svájci Agroscope kutatóintézet csoportvezetője is méltatta, kiemelve, hogy az eredmények érdemben gazdagítják az agroerdészeti rendszerek biodiverzitás- és klímavédelmi szerepéről szóló diskurzust.
„Fontos, hogy a délkelet-ázsiai agroerdészeti rendszereket bevonjuk a szélesebb körű párbeszédbe, hiszen a térség rendkívül gazdag élővilágban, ugyanakkor jelentős mértékű az erdőirtás is – különösen az olajpálma és a gumi esetében” – hangsúlyozta Wanger, hozzátéve: „Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy az agroerdészet önmagában megoldás. Egyes növénykultúrák esetében valóban áttörést hozhat, másutt viszont további kutatásra van szükség.”
Konkrét példát is említett: míg a kakaótermesztés Szulavézin és Szumátrán agroerdészeti keretek között még mindig küzd a monokultúrák hozamának elérésével, addig Thaiföldön a gumiültetvények agroerdészeti formája a terméshozam növekedését is eredményezheti.
A siker záloga: a célzott és inkluzív szakpolitika
Bár a kutatás nem azonosított kifejezetten sikeres agroerdészeti rendszereket vagy a pozitív hatások hátterében álló konkrét tényezőket, a szerzők több szakpolitikai ajánlást is megfogalmaznak. Ezek célja, hogy az agroerdészet terjedését valóban fenntartható módon lehessen biztosítani.
A javaslatok között szerepel a földtulajdon- és földhasználati jogok megerősítése a kisgazdák, valamint az őslakos és helyi közösségek számára; a gondos földhasználati tervezés; a meglévő földterületek termelékenységének és jövedelmezőségének ösztönzése; illetve a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok technikai támogatása.
„Ha jól valósítják meg, az agroerdészet közösségi kezelését támogató szakpolitikák – például Indonézia közelmúltbeli döntése, amely 5 millió hektárra bővítette a szociális erdőgazdálkodási területeket – jelentős lépést jelenthetnek a biodiverzitás csökkenésének és a klímaválságnak való ellenállásban” – zárják a tanulmány szerzői.
Az agroerdészet tehát nem csupán mezőgazdasági technika, hanem olyan komplex földhasználati stratégia, amely képes összhangot teremteni a környezeti, társadalmi és gazdasági célok között. Hatékonysága ugyan régiónként változik, de megfelelő szakpolitikai háttérrel és közösségi elköteleződéssel valódi áttörést hozhat Délkelet-Ázsia fenntarthatósági törekvéseiben – és példaként szolgálhat más, hasonló kihívásokkal küzdő térségek számára is.
