Egy több mint 50 kutatócsoport által végzett átfogó tanulmány kimutatta, hogy az intenzív mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek és műtrágyák használata a vezető tényező, amely hozzájárul az európai madárpopulációk csökkenéséhez – írja online felületén a The Guardian. Az elmúlt évtizedekben a kontinens madárállománya jelentősen csökkent, mintegy 550 millióval kevesebb madár szállt az égen. Ez a tanulmány, amely 28 országban közel négy évtizeden keresztül több ezer civil tudós által gyűjtött adatokat elemzett, rávilágít a madárpopulációkat érő különböző terhelések relatív fontosságára, és fő bűnösként az intenzív mezőgazdaságot jelölte meg.
Riasztó csökkenés
A madárpopulációk csökkenése Európa-szerte jól dokumentált, de mostanáig a csökkenés hátterében álló konkrét tényezőket nem ismerték teljesen. A kutatócsoport megállapította, hogy 1980 óta a madárpopulációk összességében több mint negyedével csökkentek, a mezőgazdasági területeken élő fajok esetében pedig a csökkenés mértéke meghaladta az 50%-ot. A gerinctelen állatokból táplálkozó fajok, mint például a fecskék, a sárga billegetők és a pettyes légykapók, különösen súlyos populációs csökkenést szenvedtek el.
Az RSPB vezető természetvédelmi kutatója és a tanulmány egyik vezető szerzője, Richard Gregory az eredményeket többnek nevezte, mint közvetett bizonyíték. A tanulmány egyedülálló megközelítése, amely egyszerre több tényezőt is figyelembe vett, és különböző változókkal korrigált, egyértelmű üzenetet fogalmazott meg az intenzív mezőgazdaság madárpopulációkra gyakorolt jelentős hatásáról.
Az intenzív mezőgazdaság hatása
A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közzétett tanulmány azt vizsgálta, hogy 170 madárfaj hogyan reagált négy, széles körben elterjedt, ember okozta hatásra: a mezőgazdaság intenzívebbé válására, az erdőtakaró változására, az urbanizációra és az éghajlati válságra. E hatások közül az intenzív mezőgazdaság tűnt a madárpopulációk csökkenéséhez leginkább hozzájáruló tényezőnek, mivel a növényvédő szerek tömeges használata és a gerinctelenek megtizedelése a tápláléklánc megszakadásához vezetett.
A legmeredekebb csökkenést a mezőgazdasági területeken élő fajok szenvedték el, amelyek száma a kutatás kezdete óta 56,8%-kal csökkent. A városokban élő madarak esetében 27,8%-os, míg az erdőkben élő madarak esetében 17,7%-os csökkenés volt tapasztalható. A csökkenés elsődleges okaként az intenzív mezőgazdaság európai elterjedését jelölték meg, mivel a gerinctelenek széles körű pusztítása „trofikus kaszkádot” okozott, amely megbontotta az ökoszisztémák természetes egyensúlyát.
Urbanizáció és éghajlatváltozás
A tanulmány a madárpopulációkra gyakorolt második legjelentősebb hatásként az urbanizációt emelte ki. A városok terjeszkedésével és a zöldterületek csökkenésével a madarak létfontosságú élőhelyeket veszítenek, amit a modern építészet negatív hatásai is súlyosbítanak. Az olyan városlakó fajok, mint a fecskék, a házisólymok, a házi verebek és a seregélyek jelentős csökkenésnek voltak tanúi a korlátozott táplálékellátás és a városfejlesztésből eredő természetes fészkelőhelyek elvesztése miatt.
A tanulmányban az éghajlatváltozás hatása is nyilvánvalóvá vált. Az északi, hidegkedvelő madárfajok nagy nyomás alá kerültek, és a hőmérséklet emelkedésével 39,7%-os csökkenés következett be a populációban Európa-szerte. A változó hőmérsékletnek azonban, ahogy vesztesei, nyertesei is voltak, a déli, melegkedvelő fajok esetében a csökkenés enyhébb, 17,1%-os volt. A kutatók megjegyezték, hogy bár a hőmérséklet-változások egyes fajok számára előnyösek lehetnek, további terhet jelentenek a hidegebb éghajlaton élő fajok számára, amelyeket már egyéb, az ember által okozott hatás is érint.
A változásra való figyelmeztetés
A tanulmány megállapításai hangsúlyozzák, hogy a madárpopulációk védelme és helyreállítása érdekében sürgősen szükség van az európai társadalmak, különösen a mezőgazdasági gyakorlatok átalakítására. A kutatók azt állítják, hogy Európa csak a mezőgazdasági reformok gyors végrehajtása révén teremthet egyensúlyt a magas termelékenység és a környezetvédelem között. Cselekvésre való felhívásuk visszhangra talál a politikai döntéshozóknál, a tudósoknál és a biológiai sokféleség és a globális változás kérdései iránt aggódó közvéleménynél.
Alice Groom, az RSPB angliai fenntartható földhasználati politikáért felelős vezetője is csatlakozik ezekhez az aggodalmakhoz, és a biológiai sokféleséget elősegítő, természetbarát gazdálkodási gyakorlatok mellett száll síkra. Ha a gazdákat olyan stratégiák alkalmazásáért jutalmazzák, mint a virágokban gazdag földszegélyek és a gyógynövényes legelők, miközben fokozatosan csökkentik a növényvédő szerek és műtrágyák használatát, biztosítható a minőségi élelmiszertermelés, a környezet és az élővilág védelme mellett.
